Quantcast
Channel: Philoméla (Φιλομήλα)
Viewing all 967 articles
Browse latest View live
↧

Néri Szent Fülöp életéről

May 26, 2014, 3:37 am
$
0
0
Szent Pál Milétuszba hívatta az efezusi egyház elöljáróit.  Itt saját példájára hivatkozva összefoglalta a missziós hivatás néhány fontos jellemzőjét. Mindenben Isten akaratát kereste. Az úrnak szolgált teljes alázatosságban. Semmit sem tagadott meg, ami rábízottak javára szolgált. Tanította őket. Nem félt a rá váró szenvedésektől.


Mindez Néri szent Fülöp életéről és tevékenységéről is elmondható. Jómódú család gyermekeként 1515-ben született Firenzében. A lelki értékeket keresve, hátat fordított gazdag örökségének. Keményen tanult, közben böjtölt és tanított. Isten akaratát keresve sokat vívódott, mert nem tudta eldönteni, mi az igazi hivatása. 18 évesen Rómába ment. Beállt nevelőnek, miközben ő maga is szorgalmasan tanult. Maga köré gyűjtötte a fiatalokat, ácsorgókat, csavargókat. Merész elhatározással 25 éves korában nagyon aktívan és hatásosan kezdett Rómában téríteni. Gyóntatója tanácsára, sőt parancsára 1551-ben pappá szenteltette magát. Papokból és világiakból közösséget gyűjtött maga köré. Mindig jókedvű, vidám ember volt, ifjaival rendszeresen játszott. Jelszava: megvetni a világot, de közben senkit sem vetni meg, csak önmagunkat és a megvettetést. Mérhetetlenül alázatos volt. Pápai felszólításra megalapította az oratoriánusok papi társulatát, akik igehirdetéssel, neveléssel foglalkoztak. Pápák és szentek lelki atyja volt. Halálát előre megjövendölte. 1595. május 25-én, áldozócsütörtökön éjszaka megáldotta még fiait, majd hajnali háromkor csendesen lehunyta szemeit. Halála után már két hónappal megkezdődött a szentté avatási eljárása, 1622. május 14-én szentté avatták.

Bármilyen élethivatásban vagyunk is az életpéldája üzenet.

Isten akaratát keresve a lelki élet dolgai, a vallásos élet első helyen kell, hogy szerepeljen. Ezt semmi nem előzheti meg, ennél semmi nem lehet fontosabb. Ugyanakkor a megismert lelki értékeket tovább kell adnunk azoknak, akik ránk vannak bízva. Az Úr Jézus is ezért imádkozik a főpapi imájában. Ezt mondja: „… hogy megismerjenek téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél.”

Minden jó és hasznos eszközt fel kell használnunk annak érdekében, hogy mások is megismerjék a vallásos életet. Hogyha ezt másképp nem tudnánk megtenni, akkor legalább úgy, hogy imádkozunk értük. Ettől semmi nem téríthet el, sőt ha szenvednünk kell miatta, akkor ezt is ajánljuk fel.
Néri szent Fülöp életét és tevékenységét a lélek derűje kísérte.

Pünkösd közeledtével kérjük a Szentlelket, hogy bennünk is lobbanjon lángra a lelkesedés tüze, hogy ez másokat is buzgó keresztény életre, és Isten szeretetére ösztönözzön.

Forrás: Szeged-Alsóvárosi Ferences Rendház és Plébánia

↧
Search

Karizmák ünnepe 2014

May 28, 2014, 11:42 am
↧
↧

Ráhel szőlőskertje

May 29, 2014, 3:34 am
↧

Egerszalóki Ifjúsági Találkozó 2014.

May 31, 2014, 4:48 am
$
0
0

Idén július 16-tól 20-ig tart az ifjúsági találkozó és lelkigyakorlat, melynek mottója: RÁD ÉPÍTEK!

1. Mi mindent kell felépítenünk? - önmagunkat, családunkat, hivatásunkat, hazánkat.

De nem akárhogyan. Jézus beszél építőkről, akik homokra építenek. Aztán ha jönnek az élet viharai, ezer nehézsége, a ház romhalmaz lesz. Mit jelképez a homok? A kincset, a pénzt, a karriert és a gyönyöröket. Jézus nem azt akarja, hogy az Atya vegyen el a világból, hanem őrizzen meg a gonosztól. Tehát a világban kell megszentelődnünk, abban a környezetben ahol élünk, abban az iskolában, ahol tanulunk, azon a munkahelyen, ahol dolgozunk. Jézus, az egyházon keresztül személyesen számít rád!

Ferenc pápa erről így nyilatkozik a fiatalokhoz írt egyik üzenetében:

„Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaival sétálnak.
Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek.
Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy a tisztaságot megszentelik.
Szükségünk a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni.
Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és Ipodot használó szentekre.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni barátaikkal.
Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot.
Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok. 
Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el.
Legyünk hát ilyenek!"

2. A remek rövid mottóban rejtőzködik még egy további fontos kérdés: mit jelent e szó: Rád?

Kire, mire kell építkeznünk, hogy ne váljunk romhalmazzá?
Mi az a szikla, amire építenünk kell lelki házunkat?
Hogyan tudok megszentelődni? 

Jézust az építők elvetették és mégis szegletkővé lett. (vö. Zsolt 118) Ő Simon apostolt új néven, Péternek, azaz kősziklának nevezte, akire építi az Egyházát, amelyen a pokol kapui nem vesznek erőt, és aki a pápákban folytatódik. Egy „i” betű sem vész el a hitletéteményből, mert Ő, Ők vigyáznak arra az idők végéig. Ezt péteri vonalnak nevezzük. Ezért merünk bizalommal hagyatkozni a Szentatyák tanításaira, amely mögött jézusi garancia van.

Életünk sziklájáról és a megszentelődésről így írt Boldog II. János Pál pápa (a Találkozónk idején már Szent II. János Pál pápa!):

„Kedves fiatalok, tudjátok: a kereszténység nem egy a vélemények között, és nem üres szavakból áll. A kereszténység maga Krisztus! Egy Személy, Ő, az Élő! Találkozni Jézussal, szeretni és megszerettetni másokkal Őt: íme, ez a keresztény hivatás.

Az emberiségnek igen nagy szüksége van szabad és bátor fiatalok tanúságtételére, akik mernek az árral szemben haladni, s erővel és lelkesedéssel hirdetni Istenbe, az Úrba és Üdvözítőbe vetett hitüket…

Nem a képességek vagy a természetes adottságok jellemzik és különböztetik meg őket a többi embertől, hanem a szilárd elhatározás, hogy Jézust követve élnek”

(Üzenet a fiatalokhoz a XVIII. Ifjúsági Világnapra, 2003.)

3. Rendkívül érdekfeszítő lesz ez év nyarán Egerszalók. Szeretne eligazítani bennünket, és választ adni kérdéseinkre: ki és miben számít rám? Hogyan tudok biztos alapot teremteni életemben?

XVI. Benedek pápának a Porta fidei c. apostoli levelének néhány sorával zárul az Egerszalóki levél:

"Fokozni kell a hitre való reflexiót, hogy segítsük az összes Krisztus-hívőt abban, hogy tudatosíthassák és föleleveníthessék Evangéliumhoz tartozásukat ezekben az időkben, amikor az emberiség oly mély változásokat él át. Teremtsünk alkalmat a Föltámadott Úrban való hitünk megvallására székesegyházainkban és a világ minden templomában; otthonainkban, a családokban, hogy mindenkiben fölébredjen a vágy az Evangélium mélyebb megismerésére és továbbadására a következő nemzedékeknek."

Nagy szeretettel hívunk és várunk mindenkit Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról, a Vajdaságból, Nyugatról és itthonról is: 

Csaba érsek atya,
Lajos és Gábor atya
és a rendezők

Forrás: http://www.szalokitalalkozok.hu/


↧

Elmélkedés Urunk mennybemenetelének ünnepén

May 31, 2014, 11:38 am
$
0
0
P. Szabó Ferenc elmélkedése Húsvét 7. vasárnapjára

A feltámadt Jézus mennybemenetele előtt küldetést ad az apostoloknak: „Én kaptam minden hatalmat mennyben és földön. Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében, és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”

A feltámadt Jézus kapott meg minden hatalmat az Atyától, és ebben részesíti apostolait. Ez nem a gazdaság, az erő és az erőszak szülte fizikai-politikai, hanem lelki hatalom, nem uralkodás, hanem szolgálat. „Szegény és szolgáló Egyház” a zsinati eszmény, amelyet most Ferenc pápa igyekszik megvalósítani, példát adva püspököknek, papoknak, elöljáróknak, vezetőknek. „Servus servorum Dei”= Isten szolgáinak szolgája: ezt hajdan egy pápa fogalmazta meg saját szolgálatának megjelölésére.

„Menjetek…kereszteljetek, tanítsatok!...” Ezt a küldetést az apostolok és utódaik, az élő Egyházban, a feltámadt Jézus Lelke erejében igyekszenek teljesíteni kétezer év óta. Ma is, amikor az elkereszténytelenedett „nyugati világban” az új evangelizálást sürgetik a pápák, e küldetésben minden megkereszteltnek részt kell vennie sajátos hivatása szerint. Emlékeztetek Ferenc pápa Az Evangélium öröme k. buzdítására, aki a missziós megújulásról írva a személytől személyig menő apostolkodást ajánlja mindenkinek, mindennapos feladatként (Evanglii gaudium, 127-129): „Az evangéliumot azoknak vigyük el, akikkel dolgunk van: akár közel állnak hozzánk, akár ismeretlenek.” „Személyes párbeszéd, melyben a másik kifejezi és megosztja örömei, reményeit, aggodalmait szeretteiért, és egyéb dolgot, ami betölti szívét. Csak e beszélgetés után lehet bemutatni az igét, akár egy szentírási rész felolvasásával, vagy elmondva azt, de mindig emlékeztetve az alapvető üzenetre: Isten személyes szeretetére, aki emberré lett, önmagát adta értünk; s mert él, felkínálja üdvösségét és barátságát. Olyan üzenet ez, amelyet alázatos és tanúságtevő, mindig tanulékony magatartással osztanak meg, annak tudatában, hogy az oly gazdag és mély, hogy mindig felülmúl bennünket. Néha közvetlenebbül fejeződik ki, máskor személyes tanúságtétel, elbeszélés, gesztus által, vagy olyan formában, melyet maga a Szentlélek ébreszthet a konkrét helyzetben.”

Pünkösd közeledtével kérjük a vigasztaló és teremtő Lelket, aki mindig velünk van és kiárasztja lelkünkbe a szeretet-ajándékát, ha kitárunk Neki, hogy térítsen, újítson meg bennünket, hogy így hozzájáruljunk az Egyház és a világ átalakulásához.
(Mt 28, 16-20)

Forrás: Vatikáni Rádió 




↧
↧

Prédikáció Urunk mennybemenetelének főünnepén

June 1, 2014, 3:42 am
$
0
0

„Húsvét ünnepén az Úr feltámadása volt vigasságunk forrása, most pedig mennybemenetelén örvendezünk.” – adja meg a mai nap hangulatát Nagy Szent Leó pápa. Az Úr mennybemenetelének főünnepe, annak megértése valljuk meg nem egyszerű, de annál fontosabb. Ami a felületes szemlélő számára egy eltávozás, az nagy és fontos üzeneteket rejt számunkra.
Az ünnepre készülődés során, éppen tegnap hallottuk az evangéliumban Jézus szavát útjáról: „Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához.”. Ez a mondat jelképesen magába foglalja az egész emberi életutat, amely az Atyaistentől indul és az Atyaistenhez tart. Az Istenhez való visszatérés, a vele való életközösség elérése az emberi élet célja. Szent Pio atya tanítja, hogy a keresztény ember arra hivatott evilági életében, hogy „olyan ítéletet kell kialakítson a lenti dolgokról, hogy csak azokat becsülje és értékelje valamire amelyek segítik az örök javak elnyerésében, és értéktelennek tartsa mindazokat a dolgokat, amik céljában nem segítik”.
Másrészről, Nagy Szent Leót idézve: „A nagy szellemek erőssége, a hívő lelkek nagy megvilágosodása abban mutatkozik meg, hogy vonakodás nélkül hiszik azt, ami a testi szemnek nem látható, és arra vágyakoznak, ami érzékszervekkel fel nem fogható. Ekkora vallásos készség hogyan is jelenhetnék meg szívünkben, sőt: hogyan igazulhatna meg bárki a hit által, ha üdvösségünk csak azoktól a dolgoktól függene, amelyeket szemünkkel is láthatunk? Ami tehát Megváltónkból láthatóvá lett, az átment a szentségekbe; és hogy a hit is kiválóbb és szilárdabb legyen, a látást felváltotta a tanítás, amelynek tekintélyét követi a hívőknek mennyei fénysugár által megvilágosított szíve. Ezt a hitet növelte az Úr mennybemenetele, és erőssé tette a Szentlélek ajándéka”. Urunk mennybemenetelének ünnepe tehát rácáfol arra a vélekedésre, hogy ez valamilyen eltávolodás, az embertől való elbúcsúzás emléke, hogy Jézus magára hagyna bennünket. Nem! Sokkal inkább egy új jelenlété! Jézus 33 évig hosszúsági és szélességi koordináták között volt az övéivel, a feltámadást követő 40 napon át is ez a fajta jelenlét folytatódott, a test a helyben behatárolta. Most azonban Jézus jelenléte mintegy megsokszorozódott, illetve belépve istenségébe átöleli az egész világot. „Ami tehát Megváltónkból láthatóvá lett, az átment a szentségekbe”, így lehetséges, hogy a világ egymilliárd kereszténye Isten jelenlétének hordozója, hiszen a keresztség szentségében a Szentlélek templomai lettünk, és a szentárdozásban megvalósul a jézusi ige: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni” (Jn 14,23), és Jézus egyazon pillanatban jelen van a világ összes tabernákulumában. De nem csupán! A zsinat tanítása szerint „Krisztus mindig jelen van Egyházában, kiváltképpen a liturgikus cselekményekben. Jelen van a szentmise Áldozatában, mind a papi szolga személyében, mert “az Áldozatot ugyanaz mutatja be most a papok szolgálata által, aki a kereszten önmagát feláldozta”, mind, s leginkább, az eucharisztikus színek alatt. Jelen van erejével a szentségekben, úgyhogy amikor valaki keresztel, maga Krisztus keresztel. Jelen van igéjében, mert Ő maga beszél, amikor az Egyházban a Szentírást olvassák. Végül amikor könyörög és zsoltároz az Egyház, Ő van jelen, aki megígérte: “Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20)”.
Örüljünk és örvendjünk, hiszen Jézus nem hagyott el minket, nem érdektelen felénk, ma jelenlétének új és egyetemes kiterjedését ünnepeljük! Mindez az ő Egyházában, a szentségek keretei között valósul meg. „Az Egyház ezen idejében Krisztus már él és cselekszik Egyházában és Egyházával ennek az új időnek sajátos új módján. Cselekszik a szentségek által” (KEK 1076). „A szentségeknek az a rendeltetésük, hogy az embereket megszenteljék, Krisztus testét fölépítsék és az Istennek kijáró tiszteletet megadják, s mint jelek a tanítást is szolgálják. A hitet nemcsak föltételezik, de szavakkal és anyagi valósággal táplálják, erősítik és ki is fejezik; ezért a hit szentségeinek mondhatók.” (SC 59).
Az Atyaisten felé, a vele való közösségbe tartó életünk útján, fogadjuk örvendezve tehát a szentségeket, mint Isten hathatós segítségének, jelenlétének, előrehaladásunk eszközeinek valóságát. Az Istentől számunkra szánt hivatás megélésében éljünk mindazokkal a szentségekkel, amelyekhez hozzáférünk, tartsuk azokat nagyon nagyra és igyekezzünk úgy élni életünket, hogy döntéseinkkel ki ne zárjuk magunkat a szentségek közösségéből. „mivel a szentségek az Egyházban a hitbeli közösséget fejezik ki és fejlesztik, a lex orandi, `az imádság törvénye’ a keresztények egységének helyreállítását szolgáló dialógus egyik lényeges kritériuma” (UR 2, 15). Tanúsítsuk hát elszakadt testvéreink felé, hogy Jézus Krisztus tekintélyére való tekintettel, mennyire fontosnak tartjuk az Úr 7 szentségét, ne legyünk könnyelműek, szentségtörők a velük való életünkben, sokkal inkább hálásak a bennük és általuk megnyilvánuló isteni szeretetért, jelenlétért és segítségért! Ámen!

Forrás: Alsóvízivárosi Árpádházi Szent Erzsébet Plébánia
↧

Mi is az a Jézus Szíve tisztelet?

June 4, 2014, 3:51 am
$
0
0
I. A Jézus Szíve tisztelet története

A középkorban már kimutatható bizonyos körökben a kifejezett Jézus Szíve tisztelet, különösen a "német misztikusoknál" (1250-1350). Elmélkedésük anyaga az Énekek éneke: az Egyház, mint Krisztus jegyese. A jezsuiták és a karthauziak átvették a Jézus Szíve tiszteletet, és elterjesztették az Egyházban. Eudes Szent János is buzgólkodott ebben. Itt kapcsolódtak be a Jézus Szíve tiszteletbe Alacoque Szent Margit látomásai (1673-75), melyekben Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, s a Szív tisztelőitől engesztelést, a hónap első péntekjén gyónást és áldozást kért. A Jézus Szíve tisztelet terjedésében nagy szerepe volt Alacoque Szent Margit gyóntatójának, a jezsuita Colombiére-nek A felvilágosodás, ill. a jozefinizmus nem kedvezett a Jézus Szíve tisztelet terjedésének. Az 1814: visszaállított Jézus Szíve tisztelet azonban ismét legfőbb tömegpasztorációs programjának tekintette, s a társadalmi szolidaritás és megbékélés, a szociális megújhodás orvosságaként hirdette meg Jézus Szíve tiszteletét. Azóta alig van templom, ahol ne lenne jelen a Jézus Szíve tisztelete. - Az Egyház hivatalos liturgiája mindaddig tartózkodó maradt, amíg a Jézus Szíve teológiája nem volt kidolgozva. 1765: engedélyezte XIII. Kelemen pápa (1758-69) a lengyel püspököknek, hogy bizonyos keretek között bevezessék Jézus Szíve miséjét és officiumát. IX. Pius pápa. 1856-ban Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztette. XIII. Leó pápa (1878-1903) 1899-ben hagyta jóvá a Jézus Szíve litániát az egész Egyház számára. XI. Pius 1928-ban a Miserentissimus Redemptor enciklikában már összefoglalást adott a Jézus Szíve tisztelet teológiai alapjairól. XII. Pius pápa (1939-58) a Haurietis aquas enciklikájával emlékezett meg a 100 évvel korábban bevezetett ünnepről. - Főünnepe a pünkösd utáni 2. vasárnapot (úrnap nyolcadát) követő péntek (az egyházi év utolsó változó ünnepe). Ezenkívül a Jézus Szíve tisztelet ideje minden elsőpéntek és a június hónap.

II. Dogmatikai alapok

A Jézus Szíve tisztelet dogmatikai megalapozása a Szentírásra megy vissza és a hagyomány adataira támaszkodott. Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma. Ahogy Pál apostol arról beszélt, hogy ne szomorítsuk meg Isten lelkét, úgy lehet szó Jézus engeszteléséről is. - A Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenembert, magát Jézust ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte. A személyes egység révén Jézus egész embersége az isteni személy kifejezője. Az egyházi dokumentumok szerint a szív nem pusztán jelképe Jézus szeretetének, hanem valóságos emberségének kifejezése, melyet áldozatul adott értünk. A Szentírásban és a hagyományban a szív nem lélektani, hanem az egész embert kifejező fogalom, olyan ősfogalom,amely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. A testben megnyilvánuló személyesség belső központja, ahol a személyes elhatározások és a külső kapcsolatok megszületnek. Amikor Jézus szeretete helyett a szívét tiszteljük, akkor az elvont fogalom helyett a konkrét valóságra hivatkozunk, és ez egyúttal eszünkbe idézi a megtestesülés titkát is. Jézus Szíve ontológiailag megalapozott szimbólum, mely alkalmas arra, hogy a személyiséget a maga emberségében kifejezze. A szívben nemcsak Jézus emberi, hanem istenemberi szeretetének is jelképét látjuk, amely egyszerre tükrözi az Atya iránti és az emberek iránti szeretetet. Mivel a Jézus Szíve tisztelet a szíven keresztül az isteni személyre vonatkozik, azért ezt a latreutikus, vagyis imádó kultusz körébe soroljuk.

III. A megnyilatkozási formák

A Jézus Szíve tisztelet megnyilatkozási formái: az engesztelés, a viszontszeretet, Krisztus követése és önmagunk fölajánlása. Az engesztelés lényegében bekapcsolódás abba az engesztelésbe, amelyet Jézus mint főpap az Atya elé visz, de az ellene elkövetett sértés jóvátétele is. Önmagunk fölajánlása azt fejezi ki, hogy egyesülni akarunk a szeretettel, mellyel Isten szerette a világot, és minden fáradozásunkat, munkánkat, szenvedésünket ennek érdekében tesszük és viseljük. Kerülni kell, hogy az ájtatosság elszakadjon a teljes Istenembertől, és csak a szívre, mintegy jelképre irányuljon. Szent Margit volt az első, aki a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. E fölajánlást később egészen napjainkig jámbor egyének és közösségek, városok és nemzetek követik. XI. Pius pápa (1922-39) az Egyházat is Jézus Szíve oltalmába ajánlotta.

Lédeczi Dénes

Forrás: Váci Egyházmegye


↧

Az első péntek "időszerűsége"

June 6, 2014, 4:13 am
$
0
0
Hitéletünkben jártas keresztények ismerik a Jézus Szíve-tiszteletet, főleg az "első pénteki nagykilenced" gyakorlata révén.

Történeti háttere ez: amikor az egyház hitélete megkívánta, Jézus úgy sietett segítségünkre, hogy - a hivatalos kinyilatkoztatás fényében hiteles üzenetet küldött (a XVI. század végén) Alacoque Szent Margit által. Rámutatott Szívére, testi Szívét megérintő érzelemvilágára, főleg szeretetére. "Isten szeretete Jézus kereszten átszúrt Szívében nyilvánult meg, és viszontszeretetet hoz létre" (XVI. Benedek pápa).

Jézus célja tehát az volt, hogy nemes érzelmekben gazdag, bensőséges, baráti kapcsolatra léphessen velünk. Ennek - a dolog természeténél fogva - bizonyos hitéleti gyakorlatokban is meg kell mutatkoznia. Ebben Jézus maga van segítségünkre: szeretetének viszonzását kérve kilenc egymás utáni első pénteki szentáldozást ajánl. A maga részéről pedig így szólt: "Szívem irgalmában megígérem, hogy mindazoknak, akik e kérésemet teljesítik, megadom a végső bűnbánat kegyelmét; nem halnak meg a nekik szükséges szentségek nélkül."

Jézus ezzel az ígéretével az utóbbi századokban hatalmas tömegeket vonzott magához.

Sajnos, a múlt század közepétől ez a buzgóság lehanyatlott. Sokféle oka van ennek. Egyik az, hogy a jobb megértés hiánya miatt a hívek számára a gyónás volt a fontos: "Gyónni megyek - első péntek van!" Már az is baj volt, hogy a sok gyónó láttán a gyóntató nem foglalkozott alaposan a lelkekkel. A "hamari munka" itt sem ért sokat. Pedig Jézus a gyónást nem is említette. Igen, gyónjon meg, aki lelkiismerete terhén könnyíteni akar, de a cél a bensőséges eucharisztikus találkozás gyümölcse: az elmélyülő barátság Jézussal. A szívek találkozása.

Manapság egyre kevesebb a gyónás (különböző okokból). És vele - az "első péntekes" hívők száma is kisebb lett.

Ugyanakkor megfigyelhető a személyes Jézus-kapcsolat növekvő igénye. E változást jobban megértjük, ha összeillesztünk két jézusi kijelentést: "Aki megtartja parancsaimat, az szeret engem" - "Aki szeret engem, megtartja tanításomat". Mindkét kijelentésben a parancsszámba menő tanítás megtartásáról és a szeretetről is szó van. Régebben inkább a parancsok megtartását láttuk fontosabbnak - ebben rejlett Jézus szeretete. Mint láttuk, egyre inkább érvényesül - főleg a komolyan vallásos fiataloknál - a fordított sorrend: szeressük meg Jézust, éljünk vele személyes, szívtől szív felé forduló barátságban. Igen, bűnösök vagyunk, de hát Jézus "nem azért jött, hogy az igazakat hívja, hanem a bűnösöket" (Mk 2,17). Őket vonzza Jézus irgalmas Szíve - többek közt az első pénteki felhívással is. Mennyire kedvez ez a fordulat a Jézus Szíve szerinti lelkiségnek!

Vannak mégis, akik e gyakorlatot kifogásolják. Jézus nekik is azt mondja, amit a zúgolódó szőlőmunkásoknak: "Rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?!" (Mt 20,16) Mások arra a teológiailag biztos tanításra hivatkoznak, hogy nem lehetünk biztosak üdvösségünk elérésében, így például abban sem, hogy ez vagy az az első pénteki szentáldozásunk a kegyelem állapotában történt-e; teljesült-e a gyakorlat egymásutánisága. Válaszunk: az Isten irgalmas szeretetére számító ember nyugodtan hagyatkozhat az üdvösségnek őbenne rejlő, legalábbis valószínűsítő jeleire. Ilyenek: jótékonykodó szeretetben él, tiszteli Jézus Anyját, és - nem utolsósorban - Jézus nagylelkű ígéretében bízva végzi az első pénteki kilencedet.

Hogyan ébresszük fel tehát mind többekben az igényt a nagykilencedre?

Tudatosítsuk, mit jelent az örök élet, örök boldogság - és mit a kárhozat. Emlékeztessünk rá, hogy Jézus várja barátságunkat - baráti szívvel. Kapcsolatunk elmélyítése igényli a rendszeres ismétlést - kilenc alkalommal, ahogyan Jézus akarja. A gyónás e téren csak eszköz, szükséges eszköz. És hogy jól használjuk ezt az eszközt, ne elsietve, ne tömegben, hanem komolyan, tehát inkább pár nappal előbb végezzük el gyónásunkat.

Főpásztoraink erre az évre meghirdették a nemzetmentő imaévet. Sok, és nagyon szükséges kegyelem forrása lesz a nagykilenced mozgalma. Csatlakozzunk hozzá, bátorítsunk másokat is!

Hevenesi János SJ

Forrás: Új Ember - 2006.



↧
Search

Ígéretek az elsőszombatok végzéséhez

June 7, 2014, 3:49 am
$
0
0
Jézus 33 ígérete azoknak, akik elvégzik az elsőszombati kilencedet Szűz Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletére

1. Mindent, amit a lelkek Szívemtől kérnek Anyám Szíve által, amennyiben megfelel az isteni rendnek, és ha bizalommal kérik tőlem, megadom nekik, már a kilenced ideje alatt is.

2. Az élet minden ügyében Édesanyám különleges segítségében és áldásában részesülnek.

3. Bennük, és családjukban, béke, szeretet és megértés fog uralkodni.

4. A családjuk mentes lesz a botrányoktól, a csalódásoktól és az igazságtalanságoktól.

5. A párok nem válnak el, és akik szétváltak, visszatérnek egymáshoz.

6. A családjukban egyetértés fog uralkodni, és állhatatosak lesznek az igaz hitben.

7. Az édesanyák, akik részesülnek az áldásban, Anyám különleges oltalmát élvezhetik, és mindent elnyernek, amit önmaguk vagy gyermekeik számára kérnek.

8. A szegények otthont és élelmet kapnak.

9. A lelkek vigasztalásra találnak az imádságban és a megpróbáltatásban, és megtanulják szeretni Istent, a felebarátaikat és az ellenségeiket.

10. A bűnösök különösebb nehézség nélkül megtérnek, akkor is, ha a kilencedet egy másik személy végzi el értük.

11. A bűnösök nem esnek vissza bűneikbe, és nemcsak bűneik bocsánatát nyerik el, de gyermeki ártatlanságukat is visszakapják.

12. Aki ezt a kilencedet a kegyelem állapotában végzi el, nem sérti meg többé Szívemet semmilyen súlyos bűnnel egészen haláláig (ez különösen vonatkozik a gyermekekre).

13. Az a lélek, aki őszintén megtér, elkerüli nemcsak az örök kárhozatot, de a purgatórium lángjait is.

14. A lanyha lelkek buzgókká válnak, és hamar eljutnak a tökéletesség legmagasabb fokára, és az életszentségre.

15. Ha a szülök, vagy bármely más családtag végzi el a nagykilencedet, egyetlen gyermekük és semmilyen más családtagjuk sem fog elkárhozni.

16. Sok fiatal meghívást kap a papságra vagy a szerzetességre.

17. Akik elveszítették a hitüket, ismét megtalálják, és az eltévelyedettek visszatalálnak az igaz Egyházba.

18. Az egyházi rend tagjai és a szerzetesrendek tagjai hűségesek maradnak hivatásukhoz. A hűtlenek elnyerik a bűnbánat kegyelmét, és visszatérnek hivatásukhoz.

19. A szülők és az előljárók különleges segítséget kapnak nemcsak a lelki, de az anyagi feladataikhoz is.

20. A lelkek könnyedén ellen tudnak állni a test, a világ, és a Sátán kísértéseinek.

21. A gőgösök hamar alázatosakká válnak, a gyűlölködőket legyőzi a szeretet.

22. A buzgó lelkek édességet élveznek az imádságban és az áldozatokban; sem félelem, sem kétségek nem fogják gyötörni őket.

23.A haldoklóknak nem kell sem a halállal, sem a Sátán utolsó támadásaival megküzdeniük. Nem éri őket hirtelen és váratlan halál.

24. A haldoklók élénk vágyat éreznek majd az örök élet után, és ráhagyatkoznak akaratomra Édesanyám karjaiban.

25. Az ítéletkor Édesanyám különleges oltalmában részesülnek.

26. A lelkek az együttérzés és a szeretet kegyelmében részesülnek, amikor Passiómon és Anyám fájdalmain elmélkednek.

27. Az életszentségre vágyódó lelkek abban a megtiszteltetésben részesülnek, hogy megkapják Anyám legfőbb erényeit: az alázatot, a tisztaságot, és a szeretetet.

28. Bármilyen betegségben vagy egészségkárosodásban is szenved valaki, egy bizonyos belső és külső öröm, mint például a megbékélés fogja mindig kísérni.

29. A szellemi magasságokba vágyódó lelkek megkapják a kegyelmet, hogy különösebb nehézség nélkül érezzék Anyám, sőt az én állandó jelenlétemet is.

30. A misztikus egyesülésben előrehaladott lelkek elnyerik a kegyelmet, hogy érezhesség: már én élek bennük, és nem ők maguk… vagyis hogy én vagyok az, aki szeret a szívükben, aki imádkozik a lelkükben, aki beszél a szájukkal, és hogy egész létük engem szolgál. Megélik azt a gyönyörű tapasztalatot, hogy ami jó, szép, szent, alázatos, gyöngéd, engedelmes, boldog és csodálatos vibrál bennük, mindenben és mindig, az én magam vagyok, a hatalmas, végtelen Isten, az egyetlen Úr, az egyetlen Szeretet, az egyetlen Isten.

31. Azok a lelkek, akik elvégzik ezt a nagykilencedet, a teljes örökkévalóságban, mint tiszta liliomok ragyognak majd Anyám Szeplőtelen Szíve körül.

32. Én, az isteni Bárány, Atyámban és a Szentlélekkel örök örömünket leljük ezekben a lelkekben, akik Anyám Szeplőtelen Szívén liliomokként fognak ragyogni, és Szent Szívem által eljutnak a dicsőségbe.

33. A spirituális magasságokra szomjazó lelkek gyors fejlődésnek indulnak a hit gyakorlásában és az erényes életben.

Jézus harminchárom ígéretéhez a Szent Szűz is hozzáadott egy ígéretet.

"Minden hónap első szombatján a pokol kapui zárva lesznek. (Senki nem kárhozik el ezen a napon.) A purgatórium ajtói megnyílnak, és sok lélek felmegy a mennybe. Íme Fiam irgalmas Szeretetének műve, azon lelkek megjutalmazására, akik tisztelik Szeplőtelen Szívemet."

Forrás: Szeretet Földje



↧
↧

Kérjük a Szentlelket!

June 7, 2014, 4:39 am
$
0
0
P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Pünkösdvasárnapra

A feltámadt Jézus küldetést ad az apostoloknak: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer…”. Így olvassuk Szent Jánosnál. Máté záradékában a Feltámadott, minden lelki hatalom birtokában, az Atya és Fiú és Szentlélek nevében keresztelni és tanítani küldi tanítványait, ezzel az ígérettel: „Én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” Az Úr Lelke által van jelen Egyházában, akit pünkösdkor elküldött (erről szól az 1. olvasmány), és aki átalakította értetlen, csalódott, félénk követői szívét-lelkét. A Szentlélek a szeretet, az istengyermekség kegyelmét árasztja szívünkbe, ahogy a Római levél 8. fejezetében olvassuk, és így örömmel tartunk a vég felé, és biztos reménnyel fogadjuk a megpróbáltatásokat is, tudván, hogy „az Isten-szeretőknek minden a javukra válik”, „még a megbánt és megbocsátott bűnök is”, ahogy Szent Ágoston kiegészítette Szent Pál szavait.

De ehhez meg kell térnünk: ki kell tárulnunk a teremtő Lélek ajándékának. Ezt a kitárulást is a Lélek adja. Keresztes Szent János mondja, hogy az ember annyit kap Istentől, amennyit vár tőle. Várjuk, hogy csoda történjék velünk, erre biztat Anthony de Mello indiai jezsuita egyik lelkigyakorlatos könyvében (Kapcsolat…, Korda, Kecskemét, 2004, 13-14). És itt a következő meghökkentő, de igaz eszmefuttatást olvasom: „Az igazi Lélek elleni vétek, ha valaki már nem hisz abban, hogy a Szentlélek képes a világot vagy őt magát megváltoztatni. Ez az ateizmusnak sokkal veszélyesebb fajtája, mint az, amely azt mondja, hogy ’Isten nem létezik’(…) Az ilyen ember istene gyakorlatilag halott isten – nem az az Isten, aki Jézust halálból feltámasztva megmutatta nekünk, hogy számára semmi sem lehetetlen.” 

Lukács evangélista biztat: az Atya megadja a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle (Vö. Lk 11, 1-13). Jézus ígérete szerint van legalább egy kérőima, amelyet az Atya mindig meghallgat: ha a Szentlelket kérjük Tőle. Teljes bizalommal kérhetjük tehát a Szentlelket, különösen most Pünkösdre készülődve, állandóan, állhatatosan, szavak nélkül is, belső vágyakozással, hittel és türelmes várakozással: „Jöjj el, Szentlélek Úristen, megbocsátó irgalmaddal és a belénk öntött szereteteddel teremts újjá bennünket!”

Forrás: Vatikáni Rádió 


↧

Jöjj, Szentlélek, Úristen!

June 7, 2014, 4:46 am
$
0
0
A húsvéti idő végén a Szentlélek eljövetelét ünnepli az Egyház június 8-án, pünkösdvasárnap. Az Egyház megszületésére és a Krisztustól kapott missziós küldetésre emlékezve a püspökök – szerte a világon – kiszolgáltatják a bérmálás szentségét, amely által a Szentlélek ma is eltölti a hívőket.

A Szentlélek kiáradásának történetét az Apostolok Cselekedetei rögzíti. A leírás szerint miután a Szentlélek eltöltötte őket, az apostolok mindenkinek a saját nyelvén hirdették az evangéliumot. Isten a nyelvek csodájával mutatja meg azt az egységet, amely a közös hit megvallásával kapcsolja össze a különböző nyelven beszélő embereket. Ezáltal született meg az első pünkösdkor az Egyház, amely egy, szent, katolikus és apostoli. A közös hitből fakadó hivatásról így fogalmaz Ferenc pápa: „Törekedjetek a megújulás egységére, mert az egység a Szentlélektől ered, és a Szentháromság egységéből születik. Törekedjetek az egységre!”

Pünkösd ünnepén három fontos eseményre emlékezünk: ekkor jött el a Szentlélek mint Krisztus megváltó tettének gyümölcse és beteljesítője; ekkor „jött világra” az Egyház, valamint az egész világra kiterjedő missziós munka is ekkor vette kezdetét. 

Forrás: MKPK


↧

Pünkösdi himnusz

June 8, 2014, 7:22 am
↧

Ifjúsági találkozó a Tiszta Szívek Mozgalma szervezésében

June 13, 2014, 5:42 am
↧
↧

Van-e értelme a Szentháromságról beszélni?

June 15, 2014, 4:33 am
$
0
0
Teljesen mindegy, hogy Istenben egy, három vagy tíz személy van, „mert ebből nem lehet semmilyen szabályt levonni a gyakorlati viselkedés szempontjából… A Szentháromság tanából nem lehet semmilyen következtetést levonni a gyakorlati élethez, akkor sem, ha rögtön megértenénk; még kevésbé, ha meggyőződünk róla, hogy felülmúlja fogalmainkat.”

Ezt Kant írta. Valóban igaza van, és a Szentháromságról szóló tanítás csak elhanyagolható hab az egy Istenről szóló tanítás képzeletbeli tortáján?

Ezt a problémát Szent Tamás is felvetette. Ő két fontos okot említ, miért is lényegbevágó a Szentháromság ismerete számunkra. Azt mondja, hogy a Szentháromság egy Isten kinyilatkoztatása először is segít helyesen gondolkodnunk a teremtésről. Megérthetjük belőle, hogy Isten szeretete irántunk szabad és ingyenes. Ha ugyanis tudjuk, hogy Isten mindent Igéje által alkotott, akkor ezzel kizárjuk azt, hogy Istenből úgymond csak úgy spontán „kifolyt” a teremtés. A szeretet eredése, azaz a Szentlélek pedig azt bizonyítja, hogy Istent nem valamilyen külső ok kényszeríti a teremtésre (szüksége lenne pl. a teremtmények viszont-szeretetére), hanem saját jósága iránti szeretete. Aztán a Szentháromságról, a Fiú és a Lélek eredéséről szóló tanítás nélkül érthetetlen az is, amit az üdvösségtörténetről állítunk: az ember üdvössége a Fiú megtestesülése és a Szentlélek elküldése által teljesedik be: ezzel a két „küldéssel”, amelyek a Szentháromságon belüli eredéseknek az időben való folytatásai, ér el minket Isten, és ezek által mi is beléphetünk a Szentháromság életébe. Azaz, az üdvösségnek is „szentháromságos struktúrája” van.

Forrás: Domonkos Nővérek




↧

Henri Boulad Budapesten

June 18, 2014, 11:18 am
↧
Search

Tantum ergo

June 22, 2014, 3:22 am
↧

Az Eucharisztia: hitünk titka

June 22, 2014, 3:42 am
$
0
0
P. Szabó Ferenc elmélkedése Úrnapjára

Az áldás kelyhe: Krisztus Vérében való részesedés, a megtört kenyér Krisztus Testében való részesedés, - tanítja Szent Pál a Korintusiaknak. Az Eucharisztia, „hitünk titka”: üdvösséges áldozat és megtört kenyér, keresztény életünk és a liturgia középpontja, csúcsa: ebben a hálaadó és engesztelő isteni áldozatban „megvalósul megváltásunk műve” („opus nostrae redremptionis exercetur”. 

A zsinat tanítása szerint (Sacrosanctum Concilium, 2) az eucharisztikus liturgia egyrészt „az Úrban szent templomává és a Szentlélekben Isten hajlékává építi az Egyház tagjait, amíg el nem jutnak a krisztusi nagykorúságra, másrészt csodálatos erőt ad nekik ahhoz, hogy Krisztusról tanúságot tegyenek.”

Az Eucharisztia hálaadás, utal a bibliai „áldásra” (eulogia beraka): az Egyház e hálaadásban, a szentmisében Isten csodatetteit ünnepli, visszaemlékezve az üdvösségtörténet nagy eseményeire, amint ez a zsidó pászkavacsorában is történt. Mi most az Úr Jézus meghagyása, az utolsó vacsorán tett rendelkezése szerint - „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” – elsősorban az Ő üdvösséget hozó kereszthalálára emlékezünk. Ez a hálaadó emlékezés az egyszer s mindenkorra végbevitt üdvösséges áldozat hathatós megjelenítése a Szentlélek erejében. (Nem megismétlése!) 

Az Eucharisztia Krisztus „húsvétja”, pászkája”, átmenete az Atyához; az önkiüresítő, halálig menő, engedelmes szeretet áldozata (Fil 2). Ez a nagy Igen az Atyának sorsunk megfordítása, bűntől való szabadulásunk, újjászületésünk és feltámadásunk forrása. A szeretet erősebb, mint a bűn és a halál: ezt hirdeti a keresztre feszített és feltámadt Krisztus, akinek emlékezetét (anamnézis, memoriale) az Eucharisztiában ünnepeljük. Nem puszta visszaemlékezés egy hajdani eseményre, hanem Krisztus halálának és feltámadásának hathatós megjelenítése: az Egyház és hívő tagjai – megnyílva a Szentléleknek - részesednek abban a valóságban, amely isteni életüket táplálja. 

A hívők Krisztus által és Krisztussal felajánlják magukat élő és szent áldozatként, és így megújulva tanúságot tesznek a bennük kibontakozó isteni életről. Könyörögnek azért, hogy a Krisztus-hívők mind egyek legyenek, és minden ember részesedjék a megváltás nagy művében. (1Kor10,16-17; Jn 6, 51-58)

Forrás: Vatikáni Rádió 


↧
↧

A szívek átváltoztatásának ereje

June 26, 2014, 10:46 am
$
0
0
Jézus Szíve főünnepe

1.) A lángoló szív mind az ikonográfiában, mind a köznyelvben előfordul. Két szerelmes emberre azt szoktuk mondani, hogy 'szívük lángra lobbant” egymás iránt. Az ikonográfiában – pl. egyházi díszítéseken – gyakran találkozunk Jézus töviskoszorúval átfogott lángoló szívének ábrázolásával.
A szív itt Jézus irántunk mutatott lángoló szeretetét fejezi ki a képzőművészet eszközével. A mai ünnep – Jézus Szentséges Szívének főünnepe – ennek a lángoló szeretetnek állít emléket. Jézus Szívének ünnepének tárgya természetesen nem egy emberi izomcsomó, hanem az a szeretet, amely képes volt feláldozni magát a kereszten mindnyájunk üdvösségéért. Vagyis az ábrázol lángoló szív Jézus egész istenemberi mivoltát jelöli. Ha szabad azt mondani: a Szív Jézus logója. De hogyan alakult ki ez a „logó”?

Jézus Szent Szíve kultuszát egy francia vizitációs nővér, Alacoque Szent Margit látomásai erősítették meg. A 17. század második felében élt nővér tanúja volt Jézus néhány megjelenésének. A megjelenő Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta és a Szív tisztelőinek az engesztelést, a hónap első péntekjén való gyónást és áldozást kötötte lelkükre. Margit mindjárt a Szent Szív oltalmába ajánlotta magát és ezt a felajánlást később hívő lelkek, közösségek, városok és nemzetek követték egészen napjainkig. Tény, hogy számos szent köszönheti a Jézus Szíve tiszteletnek szentté válását. Tény, hogy napjainkban is számos hívő ember – köztük fiatalok is – járulnak minden hónap első péntekén szentgyónáshoz és szentáldozáshoz. Tény, hogy több család imádkozza el minden hónap első vasárnapján a Jézus Szíve családfelajánlási imát, és helyezi családtagjait Jézus Szíve oltalmába.
Tény, hogy a Jézus Szíve mozgalom ma is utat talál az emberek szívéhez. Úgy is mondhatnánk, hogy Jézus lángoló szíve ma is lángra lobbantja az emberi szíveket. Azért helyeznek el a családok Jézus Szíve képet otthonukban, mert Jézus megígérte Alacoque Szent Margiton keresztül, hogy „megáldja a házakat, ahol a Jézus Szíve képet kifüggesztik”. Azért végeznek nagykilencedet – kilenc egymást követő hónap első péntekén szentáldozást -, mert Jézus azt ígérte, hogy „megadja nekik a végső állhatatosság kegyelmét és nem fognak szentségek nélkül meghalni.”

2.) Szükségünk van lángoló szívű emberekre!
Sportolókra szokták mondani, hogy „nagy szíve” van. Ez alatt nem a sajátos „sportszívet” értik, hanem azt a lelkesedést, ami hajtja őket. Ha pedig egy csapat lelkesedés nélkül játszik, látszik rajta, hogy feladta már a küzdelmet – akkor azt mondják rá, hogy a csapatban nem volt szív.
Lángoló szívű emberekre nem csak a sportban van szükség. A vallásosságban is szükség van lángoló szívű emberekre. A lángoló szívű ember magával tud ragadni másokat; akár a sportban a csapattársait, akár a vallásos áhítatban más hívőket. Alacoque Szent Margit lángoló szívű apáca volt, aki még a francia királyt is rá tudta venni, hogy szentelje országát Jézus Szívének. Megtette.
Lángoló szívű apáca volt az 50 évvel ezelőtt elhunyt Mester Margit is, aki a farkasréti temetőben nyugszik. Írásaiban a mostani Család Évében is használható gondolatot olvastam. A keresztények feladata az engesztelés: „A szeretettel kell engesztelni a szeretetlenségért. Így pl. a szeretetben és egyetértésben élő hitvesek, ajánlják fel, tegyék mintegy az oltárra istenakarta hűségüket és szeretetüket engesztelésül a sok válásért, egyenetlenkedésért...” A keresztények feladata az apostolkodás: Ennek módszere pedig „mosoly az arcon, másokat dicsérő szó az ajkon, segítőkészség a kézben.”
Lángoló szívű szent volt Lisieux-i Teréz is, aki rövid életében a papokért imádkozott. Egyik imájában arra kéri Jézust, hogy „adja meg papjainak a kenyér és bor átváltoztatásának erejével a szívek átváltoztatásának erejét is!”
Lángoló szívű ember volt Boldog II. János Pál pápa is, aki halála előtti évben (2004-ben) Jézus Szíve ünnepét a Papok Megszentelődésének Világnapjává tette. A pápa tudta, hogy előbb a lelkipásztornak kell lángoló szívűnek lenni ahhoz, hogy a hívek is kövessék ezt a példát. A lelkesedés ugyanis az egyik szívtől a másik szívig tart. Amikor a feltámadt Jézus találkozott az emmauszi úton két letört tanítványával, majd kifejtette a Messiás szenvedéséről szóló jövendölések értelmét, akkor a tanítványok szíve is lángra gyulladt: „Ugye lángolt a szívünk, mikor úrközben kifejtette az írásokat” - mondták a tanítványok (Lk 24,32). - Ma azt kérjük Jézustól, hogy adja meg nekünk is ezt a hitünkért való lángoló lelkesedést, hogy mi is lángra lobbantsunk más lelkeket.

Forrás: Farkasréti Mindenszentek Plébánia




↧

Jézus Szíve szeretlek én

June 26, 2014, 10:56 am
↧

A Jézus Szíve tisztelet

June 27, 2014, 6:27 am
$
0
0
Hogy a Jézus Szíve-ájtatosságnak meglegyen a kívánt hatása, két lényeges cselekedetből kell állania; ezek: a szeretet és a jóvátétel. A szeretet az első és főkötelesség, és pedig mind Alacoque Szent Margit, mind Eudes Szent János szerint. Az előbbi a következőképpen számol be P. Croiset-nek a második nagy jelenésről: "Kijelentette, hogy az a nagy óhajtása, hogy az emberektől szeretve legyen és visszahúzza őket a pusztulás útjáról, ösztönözte arra az elhatározásra, hogy kinyilvánítsa szívét az embereknek, a szeretetnek, az irgalmasságnak, a kegyelemnek, a megszentelésnek és az üdvösségnek minden kincseivel egyetemben, hogy mindazokat, akik megadják neki és előmozdítják a tiszteletet, gazdagítsa az Isten Szívének."És egy levélben ezeket írja: "Szeressük tehát lelkünknek eme egyetlen szerelmét, mert ő előbb szeretett minket és még mindig szeret folyton égő szeretettel a legméltóságosabb Oltári Szentségben. Csak szeretni kell ezt a Szentek Szentjét, és ez elég ahhoz, hogy magunk is szentté legyünk. Ki akadályozhat meg tehát abban, hogy azzá legyünk, hiszen van szívünk, hogy szeressen, és van testünk, hogy szenvedjen... Csakis az ő tiszta szeretete az, amely megtéteti velünk mindazt, ami neki tetszik, csakis ez a tökéletes szeretet az, amely olyan módon téteti meg velünk, ahogyan neki tetszik; és csakis ez a tökéletes szeretet tétethet meg velünk minden dolgot akkor, amikor neki tetszik. -- Másik kötelességünk a jóvátétel. Mert Jézus szeretetét megbántotta az emberek hálátlansága, amint maga az Úr Jézus jelentette ki harmadik nagy megjelenésekor: "Nézd e Szívet, mely az embereket annyira szerette, hogy semmit sem kímélt, hanem magát kimerítette és feláldozta, hogy irántuk való szeretetét kimutassa, és hála gyanánt a legnagyobb részüktől csak hálátlanságot nyerek, mert tiszteletlenséggel, szentségtöréssel, hidegséggel és megvetéssel illetnek a szeretet ilyen nagy szentségében." 

Forrás: Tanquerey: Aszkétika és misztika, 801 / Virtuális Plébánia




↧
Viewing all 967 articles
Browse latest View live
Search